A karácsony mindig is a kedvenc ünnepem volt, vártuk a Jézuskát, jókat ettünk és csodálattal néztük a kis csenevész karácsonyfát – édesanyám egy időben hobbit űzött abból, hogy a legrondább fát hozta haza. Lázadó kamaszként nem rajongtam a „családi vigyorgásokért”, de a karácsony akkor is fontos volt. Felnőttként új értelmet nyert ez az ünnep, leginkább annak örültem, hogy nem kell dolgozni, végre le tudunk ülni egy kicsit, már amennyire ez lehetséges volt két rokonlátogatás között. Az idei lesz a harmadik karácsonyunk családként. Az elsőnél fél éves volt a lányom, iszonyú megterhelő volt három napon át családozni, tavaly a Szentestét egy kórházi sámlin töltöttem a gyerek ágya mellett egy szerencsétlen esés miatt, ezért bízom benne, hogy az idei jól alakul majd. Két és fél évesen már ő is megért ebből valamit, érzi a szeretetet és azt a sok-sok ajándékot, amit kapni fog.

Hát igen, a karácsony nagy üzlet lett, már hetekkel korábban indul az őrület. Évek óta tudatosan próbálom távol tartani magam ettől, szerencsére a netről már bármit meg tudok rendelni, kerülöm a plázákat és a vásárokat, igyekszem kivonni magamat a reklámok hatása alól: „vásárolj még többet!” Ugyanakkor szeretném megajándékozni azokat, akik körül vesznek, szeretnék örömet okozni nekik. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de hiszem, hogy egy jól megválasztott ajándék, ami lehet akár kisebb, hosszútávra szóló, akár hasznos és praktikus, szép, és szívből jövő sokkal többet ér, mint egy random kiválasztott bármi egy áruház polcáról. Ha tehetem, magyar készítőtől választok, hiszen így igényes, szívvel készült ajándékot tehetek a fa alá.