A várandósság fázisai alatt sok mindent megélnek a kismamák. Az utolsó hetekben, amikor már „csak pihenni kéne amíg lehet”, mégis sokan kezdenek el vásárolni, takarítani, lakberendezni. Személyiségtől függően ez lehet, hogy kimerül a babaruhák újra és újra vasalásában, de az is előfordul, hogy a nagy pocakos kismama nekiáll festeni vagy épp a konyhát szétverni a férfiak legnagyobb rémületére. Akár ilyen extrém módon nyilvánul ez meg, akár enyhébb verzióban, minden esetben a fészekrakó ösztön kezd el dolgozni.

A gondoskodás iránti vágy természetesen már korábban is jelen van, de a hormonok hatására a harmadik trimeszterben ez felerősödik és előtör a fészekrakó ösztön. A leendő anyukák átrendezik és kidekorálják a gyerekszobát, megveszik a még hiányzó babaruhákat, kimossák a bodykat és rugdalózókat, összehajtogatják a takarót, hogy mire a kisbaba megérkezik, minden a helyén legyen. Ez nem csak fizikailag lényeges, hogy legyen hol altatni, vagy mibe öltöztetni a picit, de lelkileg is fontos része a várandósságnak. Ez az egyik legerősebb ősi ösztönünk, szeretnénk tiszta, barátságos otthont teremteni a gyermekünknek, miközben mentálisan is ráhangolódunk a szülésre és az azt követő első pár hétre. Még akkor is, ha ehhez újra kell csempézni a fürdőszobát…